A „kifagyott” növény jelensége – mi történik valójában a kertben télen?

Mit jelent az élettani szárazság? – kertész szemmel

Télen, amikor a talaj átfagy, a növény gyökérzónájában lévő víz nem felvehető állapotban van.
A gyökerek ilyenkor fizikailag jelen vannak, de működésük erősen lelassul vagy leáll.

Ezzel párhuzamosan:

• az örökzöld növények levelei és tűlevelei tovább párologtatnak,

• a téli napsütés felmelegíti a levélfelületet,

• a szél fokozza a vízvesztést.

A növény tehát vizet veszít, miközben nem tud utánpótlást felvenni.
Ez a belső vízhiány vezet a sejtek károsodásához, majd a levelek barnulásához, száradásához.

Ezért nevezik ezt élettani szárazságnak – nem a víz hiánya, hanem a felvehetetlensége okozza a problémát.

Mely növények érintettek leginkább?

Tapasztalat alapján leggyakrabban ezeknél látjuk a tüneteket:

• örökzöld dísznövények
  (tuja, leylandi ciprus, babérmeggy, rododendron, tiszafa)

• fiatal telepítések, amelyek gyökérzete még nem érte el a mélyebb, kevésbé fagyott rétegeket

• napos, szeles fekvésű kertek növényei

• dézsás növények, ahol a földlabda teljes keresztmetszetében átfagyhat

Fontos:
egy lombhullató fa "pihen", egy örökzöld viszont dolgozik télen is – ezért sérülékenyebb.

Lehet-e most segíteni? – hidegben, hóban 

Igen, de csak bizonyos határok között.

• Ha a talaj nem fagyott, enyhébb napokon az óvatos öntözés segíthet – különösen örökzöldeknél

• A hótakaró értékes: hőszigetel, védi a gyökérzónát – ne tüntessük el reflexből

• Erős napsütés és szél esetén az árnyékolás (jutazsák, fenyőgally) csökkenti a párologtatást

Amit most nem teszünk:

• nem metszünk

• nem trágyázunk

• nem "élesztgetjük" a növényt különféle szerekkel

A növény télen nem reagál aktív beavatkozásra, csak a további stresszt tudjuk csökkenteni.

Megelőzés – a valódi megoldás