Komposztálás, a legtermészetesebb út a tápanyagdús talajhoz
A komposztálás az egyik legősibb, legtermészetesebb és leginkább fenntartható módja a szerves anyagok újrahasznosításának. A kert szempontjából pedig igazi kincs: a saját készítésű komposzt nemcsak a talaj tápanyag- és humusztartalmát növeli, hanem javítja annak szerkezetét, vízmegtartó képességét és serkenti a talajéletet. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, hogyan működik a komposztálás, mi kerülhet a komposztba, milyen komposzttárolási megoldások léteznek, és adunk néhány praktikus tippet is a sikeres komposztáláshoz.
Mi is az a komposzt?
A komposzt a szerves anyagok (pl. kerti és konyhai hulladék) lebomlásával keletkező sötétbarna, föld illatú, morzsalékos anyag. Nem egyszerűen "lebomlott hulladék", hanem tápanyagban gazdag, élő anyag, amelynek rengeteg előnye van:
Javítja a talaj szerkezetét, különösen kötött agyagtalaj vagy laza homokos talaj esetén.
Tápanyagokat biztosít a növények számára.
Fokozza a talaj mikrobiológiai aktivitását, ami segíti a növények fejlődését.
Javítja a vízmegtartó képességet.
Környezetbarát: csökkenti a háztartási hulladék mennyiségét.

Hogyan működik a komposztálás?
A komposztálás során különféle mikroorganizmusok (főként baktériumok, gombák) és talajlakó élőlények (pl. giliszták, ászkák, ugróvillások) bontják le a szerves anyagokat. Ez a biológiai lebontás megfelelő körülmények között gyors és hatékony.
A komposztálás 4 alapfeltétele:
Szerves anyag – zöld és barna növényi hulladék (részletesen lentebb).
Oxigén – a lebontáshoz szükséges, ezért fontos a komposzt szellőzése.
Nedvesség – legyen nyirkos, de ne tocsogós.
Hő – a mikroorganizmusok hőtermeléssel dolgoznak, ez gyorsítja a lebomlást.
A folyamat szakaszai:
Melegedési fázis: 1–2 nap alatt elérheti a komposztmag 50–70 °C-ot is – ez elpusztítja a kórokozókat és gyommagvakat.
Aktív lebontás: intenzív mikrobiális tevékenység, csökkenő hő.
Érési szakasz: a gombák, giliszták, ászkák, egyéb talajlakók dolgoznak, kialakul az érett komposzt.
Mit tegyünk a komposztba?
A sikeres komposztálás titka az anyagok megfelelő arányban való keverése. A lebontás nitrogén- és széntartalmú anyagok egyensúlyán múlik. Ezt egyszerűen úgy is mondhatjuk: keverjünk "zöld" (nedves, nitrogénben gazdag) és "barna" (száraz, szénben gazdag) anyagokat.
Zöld (nedves, N-dús) anyagok:
zöldséghéjak, nyers gyümölcsdarabok (banán, citrus csak bio!),
aprított tojáshéj (szalmonellás ne!),
kávézacc (kis mennyiségben),
teafű, natúr teafilter,
friss fűnyesedék (csak vékony rétegben!),
lomb (különösen keverve fűvel),
Barna (száraz, C-dús) anyagok:
Száraz falevél, tűlevél, moha (nagyon lassan bomlanak!),
Aprított gally, fás nyesedék
Fűrészpor (kezeletlen fából)

Aranyszabály: az ideális arány 1 rész zöld : 2 rész barna anyag. Ha túl sok zöld kerül bele, a komposzt büdös lesz (anaerob bomlás). Ha túl sok barna, lelassul a lebomlás.
hús, hal, tejtermék,
főtt étel, zsíros maradék,
olaj, vaj,
cigarettacsikk,
háziállat ürülék,
vegyszerrel kezelt fa, fényezett/színes papír,
szén- és briketthamu,
beteg növény (vírusos, baktériumos!),
tarackos gyomok (szulák, podagrafű stb.)
Korlátozottan komposztálható dolgok, ha tudjuk, mit csinálunk:
beteg növényi részek: csak a belső, forró részbe forgatva!
tuja- és tűleveles nyesedék: nagyon kis mennyiségben
ló- vagy tyúktrágya: nagyon tömény, csak hígítva, földdel keverve
diólevél, tölgy: csersav lassítja a bomlást, csak aprítva
fűrészpor: nitrogénnel dúsítva, vékonyan

Komposzttárolási lehetőségek
Komposztálni szinte bárhol lehet a kertben, ha néhány alapszabályt betartunk. A tároló kiválasztása a rendelkezésre álló helytől, a háztartás méretétől és az esztétikai igényektől is függ.
1. Legalapabb a komposztprizma vagy komposzthalom
Nem igényel semmilyen költségráfordítást, mert lényegében ezek csak egyszerű halmok, melyek 1,2 m-től max 2 m szélesek és 1-1,5 m magasak. Hosszúságukat a kert méretéhez érdemes igazítani és a nyersanyag mennyiségéhez. A prizma ferde oldalú, lejtős, a nyersanyagokból rétegesen felépített halom. Döntő jelentősége van a nyersanyagok helyes rakásának és hogy elég levegősnek kell lennie a belsejében is.
A halom felépítése: közvetlenül a talajfelszínen kezdjük el felépíteni a halmot:
vesszők és ágak felaprítva
majd jöhetnek a kerti és konyhai nyers hulladékok
jöhet egy vékonyabb réteg kerti föld
utána megint a nyers hulladék
utána megint föld
a földre lehet szerves trágyát vagy akár algamészt is szórni vékony rétegben
addig rétegezzük így, amíg elfogy a kerti hulladék, ezután az egészet vékony földréteggel beborítjuk
a külső réteg pedig (fedőréteg) legyen fűkaszálék (ha van)
Ha nehéz, kötött talajunk van, akkor érdemes lehet egy vízáteresztő réteget képezni például homokkal.

Tipp: a szagok megkötésére kiválóan alkalmas a kőpor vagy algamész, ezzel extra ásványi anyagokat juttatunk a komposzthoz. Alkalmazhatunk még szarulisztet, csalánteát is. Ezek mind gyorsítják a korhadás folyamatát.
A kész komposztprizmát érdemes takarni, megvédve a széltől és esőtől, mely túlzottan átnedvesítené a komposztot és kimosná a tápanyagokat belőle.
2. Komposzttartály/ komposztláda (műanyag)
Ennek legalább 1 m3 űrtartalmút válassszunk, különben nem indul be a komposztálódás folyamata, mert fog felmelegedni eléggé felmelegedni. A komposztáló a kert nagyságának függvénye is.
3. Nyitott, fából készült tároló (raklapból vagy fából)
Kiváló megoldás nagyobb kertekbe. Előnyös, mert szükség esetén bővíteni tudjuk. Fontos, hogy egyes részeit, előlapot, deszkákat le lehessen szedni róla. Akár raklapból is elkészíthető, ha van olyan a közelünkben, aki szeret barkácsolni. Fontos, hogy két komposzttárolónk legyen. Legyen lehajtható teteje, mely védi az időjárási viszontakságoktól. Az egyik komposztáló megtelítése után kezdjük el tölteni a másikat. Egy természetközeli kertbe jól beilleszthetőek, de egy modern, városi kertbe már kevésbbé esztétikus. Tudni kell, hogy egy fából készült komposztáló 5-10 éven belül elkorhad, elkezd szétesni.
Tipp: Tartósabb komposztálót készíthetünk vörösfenyőből, amit forró lenolajjal impregnáljunk használatba állítás előtt. Előre impregnált fát ne vegyünk, mert nagy valószínűséggel csíraölő hatású készítménnyel kezelték, így eleve hátránnyal indul a komposztálás folyamata és még mérgező is lehet.
4. Nyitott, kőből vagy téglából épült tároló
Ezek általában három oldalú építmények, melyekben a téglákat/ köveket eltolással rakjuk fel, így minden réteg tud levegőzni. elejét és tetejet ideiglenes léckapukkat zárhatjuk. Ez csak nagyméretű kertekben ajánlott, mert nagy helyigényű. Hátránya, hogyha nem zárjuk le elől és a tetejét, nagyon könnyen kiszárad a komposzt, majd esőzés alkalmával átázik, ami így nem kiegyenlített nedvesség, ezért nagyon időjárásfüggő a komposztálásunk sikeressége.

5. Zárt komposztláda (műanyag vagy fa)
Előnyösek kiskertekbe. A zárható fedéllel kontrollálható az esetleges szag és védve lesz a patkányoktól, hátránya viszont, hogy nehezen forgatható a komposzt így nemigen lehet kontrollálni a folyamatot. Csak olyan komposztálót vásároljunk, aminek van oldalsó szellőzése. Fontos, hogy ne napra állítsuk, mert képes annyira felmelegedni a komposztáló teste, hogy a teljes nedvesség elillan belőlük, így leáll a komposztálás folyamata. Nagy előnye viszont, hogy nincs kitéve az időjárásnak, így a korhadás ideje lerövidül.
6. Komposztáló dob/henger vagy forgatható siló
Ez olyan zárt komposztáló, melyben a komposzt anyagot naponta rövid ideg meg kell forgatni. Lehet hozzá vizet is adagolni, amiből egyértelmű, hogy a kertünk eldugodtabb részére tegyük. Elvileg 6-8 hét alatt elkészül egy komposzt napi átforgatás mellett. Mivel teljesen zárt és nem érintkezik a talajjal, ezért patkányok nem tudják látogatni, így ezekbe ételmaradék is adható. Az alul kifolyó trágyalevet érdemes felfogni, melyre külön tálcát kell vásárolni.
7. Speciális kis komposztálók
- Termokomposztáló: Gyorskomposztálók, melyekben a korhadás során keletkező hő nagyon forró. Általában van egy levegőtéreg a falak között, mely plussz lyukakkal biztosítja a komposzt szellőzését.
- Gilisztaláda: Balkonon alkalmazhatjuk a gilisztaládát, melyben a végtermék egy tápanyagokban gazdag gilisztahumusz. Mivel a giliszták nedves, de levegős környezetet igényelnek, ezért fontos, hogy a tároló ki legyen lyuggatva és legyen rajta kifolyó is. Ezt is árnyékos helyre célszerű helyezni, mert 40 fok felett a giliszták elpusztulnak. A gilisztaládát és gilisztacsaládokat megvásárolhatjuk kertészeti áruházakban - bár Magyaroszágon még nem találkoztam velük Gazdaboltban sem. Egy 10 literes tárolóhoz ~ 500 giliszta szükséges. A betelepített gilisztákat előszőr csak karton és papírhulladék, érett trágya és korhadt lomb/ komposzt keverékére helyezzük, hogy meghonosodjanak, s nagyjából 1 hét eltelte után kezdhetjük az etetésüket. Takarhatjuk papírdarabokkal, ami védi a gilisztaládát a kiszáradástól és naptól. S hogy mivel etessük a gilisztáinkat? Mindennel, amit beltéri komposztálóba tennél, kivéve az emberi szaru maradékokat. A gilisztahumuszt ki tudjuk szedni, hogyha abbahagyjuk etetésüket, finoman oldalra forgatjuk a ládát, s megvárjuk, hogy a giliszták a dőlt oldalra vándoroljanak.
Tipp: kerti komposztálónba is tehetünk trágyagilisztákat. Ezek az élőlények a 18 foknál melegebb rétegeket kerülik, így a komposztálás első fázisában nem lesznek aktívan jelen a komposzt teljes területén. Mivel a giliszták számos élőlény tápláléka, ezért érdemes lehet ásóvillával nagyobb lyukakat szúrni a halomba és oda behelyezni őket csoportosan.
Hol helyezd el a komposztálót?
Kerti elhelyezésnél:
Félárnyékos, jól szellőző hely ideális
Ne legyen túl közel a házhoz vagy kerítésekhez (illatok, rovarok miatt)
Legyen könnyen megközelíthető (pl. konyhából)
Közvetlenül talajra helyezd, hogy a talajlakó élőlények hozzáférjenek
Beltéri / erkélyes megoldások:
Zárt komposztládák vagy termokomposztáló ajánlott
Fontos a megfelelő szellőzés és szagszabályozás (szén-dús anyagok, levegőztetés)
Ha nincs erkély, egy jól kialakított gilisztás doboz a kamrában is működhet
Beltéri komposztálás – igen, lehetséges!
Gilisztakomposztáló:
- A legjobb megoldás spájzba, pincébe – Kis helyen is elfér
- Megfelelő gondozással teljesen szagtalan
- Remek minőségű humuszt eredményez
- A gyerekek is imádják "élő" komposztálót
Odafigyelést igényel és a humusz letermelése kicsit körülményes.

Bokashi vödör:
- Japán módszer fermentált lebontással
- Gyors, szagmentes, beltérben is használható
- A végterméket érdemes utólag talajba keverni és nem beltérben kijuttani a növényekre.
Sőt, érdemes pár óráig szellőztetni az erkélyen az így kapott komposztteával öntözött növényeket, mert a teának bizony van szaga, noha a tárolónak önmagában nincs, tehát tényleg tarthatók beltérben is.
Kártevők és egyéb élőlények a komposztban
Ha ételmaradékot dobsz a komposzthalomra számíts rá, hogy megjelnnek a patkányok és legyek. A komposzthalom vonzó a csigák számára is, bár tojásaik elpusztulnak 45 fokon. Így érdemes a komposzt felhasználása előtt annak felső 5 centiméterét átgereblyézni, és kézzel kihalásszuk belőle a csigákat. Mindezek mellett a sünök, cickányok és akár siklók is menedéket találhatnak benne.
Komposzttea – A folyékony növénytáp
A komposzttea vízben áztatott, érett komposztból készülő tápoldat. Olyan, mint egy "élő koktél" a növényeknek: tele van hasznos mikroorganizmusokkal és tápanyagokkal. Kiváló növényerősítő és talajélet-serkentő szer – szinte bio-vitamin a növényeidnek!
Tipp: Figyelj az arányokra (zöld–barna anyag), és szellőztesd a komposztot – a szagok így nem okoznak gondot.
Alkalmazható palánták, gyümölcsfák, zöldségek öntözésére, illetve betegségek megelőzésére is. A városi komposztálás nemcsak környezettudatos, hanem a növényeid is látványosan meghálálják!
10 Aranyszabály komposztáláshoz
Megfelelő hely kiválasztása - félárnyékos, szélvédett helyet keress. javasolt, hogy a konyhából is könnyen megközelíthető legyen. Ha messze van a háztól, állíts fel egy közbülső, kisebb gyűjtőládát, hogy ne csökkenjen a komposztálási hajlamod.
Legyen közvetlen kapcsolata talajjal, hogy a giliszták és egyéb talajlakók gyakran tudják látogatni.
Rétegezz: legalulra mindig ágakat, gallyakat helyezz, amik fontosak a jó levegőzéshez és vízelvezetéshez. Fontos lesz a Zöld (nedves) és barna (száraz) anyagokat váltogatva behelyezése is.
Megfelelő nyersanyag: kerti és konyhai hulladékok keveréke, de semmi főt étel vagy hús! A gyomokat magérlelés előtt a komposzt belsejébe beforgatva nem fognak kicsírázni.
Szellőztess: Mozgasd meg időnként a komposztot, hogy levegős maradjon a halom és keveredjenek a nitrogénben és szénben gazdag részek.
Tartsd nedvesen, de ne áztasd el. Nyirkos legyen, de nem vizes! A túl sok víz oxigénhigányos állapotot eredményez, így rothadás indul meg. Ilyenkor újra kell rétegezni a komposztot. A túlzott kiszáradás ellen pedig adj hozzá csalán teát.
Használj megfelelő méretű tárolót
Adj hozzá földet, ha lassú a folyamat. Ez további ásványi anyagokat ad a komposztnak, s hozzájárulnak a szerkezet kialakításához.
Adj adalékot komposztodhoz. A kőpor és algamész megköti a szagot és egyéb ásványi anyagokkal látják el a komposztot. Szerves trágya, szaruliszt vagy csalánlé nitrogént adnak és gyorsítják a korhadást.
Légy türelmes – a jó komposztnak idő kell!

Tippek és gyakori hibák
Ne tegyük rétegesen az anyagokat! Ehelyett alaposan keverjük össze.
Időnként forgassuk át a komposztot, hogy oxigénhez jusson és ne rothadjon.
Ne hagyjuk kiszáradni, de ne is ázzon el (olyan nedves legyen, mint a kicsavart szivacs).
Tartsuk a komposztálót árnyékos helyen, ahol nem éri közvetlen tűző nap.
Ne adjunk hozzá túl sok fűnyesedéket egyszerre – rétegezve és barna anyaggal keverve adjuk.
Kezdd el te is!
A komposztálás nem ördöngösség – épp ellenkezőleg. Megtanít újra a természet ritmusára figyelni. Bármilyen méretű kerted is van, már kis mennyiségű komposzt is csodát tehet a talajoddal és növényeiddel.